A 2200 lakosú település a 24-es út mentén, Kékestetőtől 16 km-re, Budapesttől 100 km-re van.

Észak-Magyarország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi helye, a palóc néprajzi csoport központja.
Parád, az ország legrégibb gyógyhelyeinek egyike, több községből egybeforrt, hosszan elnyúló üdülőhely, gyógyvizeiről híres község. A település Heves megye legszebb részén, a Mátra északi lábánál, a Fehérkő, a Jámborhegy és a Kékes csúcsának tövében, a Tarna patak széles völgyében fekszik,a 24-es számú főút mentén helyezkedik el. Közigazgatásilag és földrajzilag is hozzátartozik az erdők között fekvő Parádfürdő és Parádóhuta. A község gyors fejlődésnek indult, mikor II. Rákóczi Ferenc 1708-ban üveghutát alapított itt. Parádfürdő 250 éve része a magyar gyógyfürdőkultúrának. Az első fürdők a XVIII. század végén épültek, gyógyvizét 1813-tól gyógyászati célokra is használják. A környék változatos, európai értelemben vett tiszta klímájú környezetben található.
Parádfürdön jelenleg gyógyszanatórium működik, ezenkívül számos intézményi és magánüdülő, valamint fizetővendég-szolgáltatás áll a vendégek rendelkezésére.

Parád többféle gyógyvízkinccsel rendelkezik, melyek között legismertebb a kénes vegyületet
tartalmazó "Csevice" és a vasas-timsós fürdővíz. Ezek egyike savanyúvíz, az úgynevezett Parádi-víz, amely a vulkáni működés utóhatásaként jelentkező tipikus csevice. A csevice kénes vegyületeket tartalmazó gyógyvíz. A másik fontos, főleg a gyógyászatban használt gyógyvíz a sósvíz, vagyis a timsós fürdővíz, melyet már 1813-óta használják orvoslásra. A parádi víz vasas, kalcium-, magnézium-hidrogén-karbonátos, szulfátos, timsós gyógyvíz, melynek vas- és mangántartalma jelentős. Alkalmas nőgyógyászati folyamatok kedvező befolyásolására, kimerüléses állapotok kezelésére, ivókúra formájában pedig gyomor és bélrendszeri betegségek kezelésére. 

     Település történet

Parád szó jelentése: likacsosat, pórusosat jelent, ami az ásványi sókban gazdag forrásokra utal.

Parád első írásos említése csak 1549-ből való, ezidőtájt az Országh Miklós főnemes birtokában levő debrői uradalomhoz tartozik. Debrő várának pusztulása után Ónod várához kerül a birtok, az ónodi uradalom részeként jut Parád is az egyik legismertebb magyar főnemesi család, a Rákócziak birtokába 1603-ban. A XVII. század elején a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond volt a birtokos - majd egy évszázadon át a Rákócziaké volt a terület. Birtokosai közé tartozott az évszázadok során az Országh, a Grassalkovich, az Orczy és a Károlyi család. A XVII. század végére az amúgy is kis lélekszámú falu a küzdelmekben, mely Eger város visszafoglalásáért zajlik a török ellen, elnéptelenedik. Az újraéledő és lélekszámban lassan növekvő falu lesz egyebek között a Grassalkovichok és az Orczyak kezén, majd 1847-től mintegy száz éven át a Károlyi család birtokában marad, a Károlyiak uradalmi székhelye volt.

Településtörténeti szempontból fontos esemény következett be 1708-ban, amikor II. Rákóczi Ferenc a Somhegy alatt üveghutát létesített, az üveggyártást mai napig művelik Parád szomszédságában. 1763-ban Markhot Ferenc, Heves megye tisztiorvosa timsó tartalmú ásványvizet fedezett fel. A timsógyár 1778-ban kezdte meg működését. A víz kihasználásának következtében megszületik egy új településrész: Parádfürdő. A gyógyfürdő is ebben az évben nyitott, a fürdővendégek számára épített vendégház folyamatosan bővült. Az első fürdőházat 1795-ben építették. 1797-ben Kitaibel Pál, a magyar botanika egyik legnagyobb alakja, cikke nyomán Európa-szerte híressé vált a fürdőhely. Parádfürdő 250 éve részese a magyar gyógyfürdőkultúrának. Az első fürdők a XVIII. század végén épültek, gyógyvizét 1813-tól gyógyászati célokra is használják.

 Látnivalók Parádon: 

• Palócház
• Római katolikus templom
• Tájház
• Asztalos Johák népi iparművész, fafaragó múzeuma
• Kosárfonó népi iparművészek műhelye és kiállítása

      Látnivalók Parádfürdőn:

• Cifra-istálló - Kocsimúzeum
• Gyógy- és Ásványvíz Gyűjtemény
• Rákóczi-fa
• Mária kegyhely
• Szent István forrás
• Ilona-vízesés
• „parádfürdői-recski” gesztenyefasor

Fotók a település nevezetességeiről:

Az Ilona-völgy közvetlen bejáratánál hatalmas kocsányos tölgy, az úgynevezett Rákóczi-fa áll. A legenda szerint 1710-ben II. Rákóczi Ferenc a felvidékre tartva e fához kötötte lovát. A Rákóczi-fa törzsének átmérője 9,5 méter, lombkoronája teljes pompájában 40 méter volt.

Sándor-rét

Tarna patak

Ilona-völgyi vízesés

Az Ilona-völgyi vízesés Magyarország legnagyobb szintkülönbségű természetes zuhataga. A víz az Ilona-völgy függőleges sziklafalának V alakú felső hasadékából, vékony sugárból zúdul alá. A vízesés függőleges fala egy körülbelül 60 méter széles katlan vége.

A 20-30 méter magas bükk óriások, a kavicsként szétszóródott sziklák csodálatos látvánnyal lepik meg a túrázót.

Megközelíthető: A Cifra-istállóval szemben lévő műutat követve (át a hídon, el az Ifjúsági tábor mellett, keresztül a Székely-kapun (barna, fa)) körülbelül 3.5 km megtehető autóval, majd gyalogosan körülbelül 1,5 km következik műúton és még körülbelül 2 km szintén gyalogosan az erdőben. A fákon található "zöld Z" jelzést kell követniük.

A Károlyi kastély, Károlyi Mihály egykori lakhelye.

Az eredeti épületet gróf Károlyi György megrendelésére Ybl Miklós fővárosi építész készítette el. A kastélyban 44 szoba állt a Károlyiak rendelkezésére, a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségekke, cselédségi épületekkel együtt.

Károlyi Mihály 1914. novemberében itt töltötte mézesheteit Andrássy Katinkával. A magyar történelem e neves családjának szülöttje így ír parádi tartózkodásukról: "Szerettem Parádot, mert csak ott lehettünk kettesben. Szerettem Parádot minden évszakban, de különösen ősszel, amikor már rövidültek a nappalok, korán összehúztuk a függönyöket, és a kandallókban lobogott a tűz. Maga a házunk elég köznapi, egy XIX. századi épület, mely a völggyel szemben fekvő kis fennsíkon állott, s azokra a lejtőkre nézett, amelyekben a bükkfát Mihály ültette. Erkélyünkről elláttunk a Kékesre, a Mátra legmagasabb csúcsára. Élveztem a vidéki élet minden percét - élveztem az évszakok változását, a nyár sokféle hangját, az édes-bús őszt, a frissen nyírt fű illatát, a kerti ösvényeken szanaszét heverő sok bíborszínű falevelet, az öreg gesztenyék hosszú sorát, a japán fenyőt, amely hatalmas sátorként terpeszkedett a gyep fölött."